The Good, the Bad and the Queen

Eljött az újabb adag kulturális ajánló ideje, most a változatosság kedvéért egy szerzőpárosnak két művéről, mégpedig egy kifejezetten jó és egy rettenetesen rossz művéről lesz szó. A két szerző Oleg és Vlagyimir Presznyakov, két fiatal és nagyon sikeres író-rendező, teljesen véletlenül egyszerre olvastam egy regényüket és láttam az új darabjukat. Optimisták először olvasssák el a “rossz” részt, és csak utána a “jót”, pesszimisták fordítva.

A JÓ   Oleg & Vlagyimir Presznyakov: Öljük meg a bírót! GABO Kiadó, 2007. Ford.: M. Nagy Miklós     A regény címében szereplő bíró nem más, mint Collina, a „kopasz geci”, aki az oroszok ellen fúj egy fontos meccsen, mire három piti bűnöző egy zárt atomvárosból, az FSZB-s Natasa vezetésével a keresésére indul és az orosz nép nevében bosszút forral. Alapjában véve szellemes az kiinduló helyzet, kifejezetten szeretnivalóak a balfék szereplők, az egész cselekmény ebben a kedves hangulatban zajlik. Ahogy sejthető, csak tematikájában rokonítható a Bűn és bűnhődéssel, világirodalmi jelentőségére nézve már kevésbé, de kikapcsolódásra, metrón olvasásra tökéletes.Nem akartak túl nagyot markolni és mindenképpen az évszázad alapművét megírni, amelynek minden mondata szállóigévé válik, sem pedig a posztmodern esszenciáját megalkotni az olvasó számára érthetetlen formában, és ez így is van jól. Mindemellé a jelcini vadkapitalizmus után már kissé kiábrándult mostani Oroszországnak egy darabkájáról is egész jó képet kaphatunk. A fordítás majdhogynem hibátlan, gördülékeny a szöveg, és ami külön érdem, hogy a popkulturális utalások is stimmelnek magyarul, ide nem csúsztak be „Buffy, a gyilkos vámpír” jellegű hibák. 8/10

A ROSSZ   Pub (vígjáték) Írta és rendezte: Oleg & Vlagyimir Presznyakov: (Teatralnij Centr Na Szerpuhovke) Fsz.: Ljudmila Gurcsenko   Elöljáróban tudni kell, hogy a színház, ahol a darabot láttam, alapjában véve könnyed vígjátékokra és musicalekre szakosodott. Ez önmagában nem lenne baj, de sajnos a Presznyakovok is úgy ítélhették meg, hogy most már ismerik a siker titkát, és itt az ideje milliós bevételeket hozó, fél órás időráfordítást igénylő darabokat írni, pontosan az átlag musical szellemi színvonalán. (Bocsáttassék meg ez a lenéző hozzáállásom, de az Operaház fantomjával például el lehet kergetni a világból.) Az alapszituáció egy marék közhely: Bush, Blair és Putyin egy kocsmában ülnek, a világpolitika más szereplői (Szaddam, Fidel Castro vagy Gorbacsov) pedig jönnek-mennek körülöttük és nagy frázisokat puffogtatnak. Néha közbeszól az Atya, illetőleg a Csábító – a „csináljunk brandet a Szovjetunióból”-mozgalom keretén belül őt a helyi Medveczky Ilona, azaz Ljudmila Gurcsenko, a SZU hajdani szőke csillaga játssza. Az épületes előadást bevágott MTV-dalok dobják fel, nyilván ezek hivatottak eszementül lázadóvá és kortárssá tenni a darabot. A közönség jelentős része ennek be is dőlt, és titkos borzongással hallgatta az öt-hat éves Eminem számokat meg a Kung-foo fightingot. Ha mindezt egy gólyatábor másnapos szervezői dobják össze egy záróestre, azt mondom, hogy fiúk, ügyesek voltatok. Presznyakovék viszont ennél többet tudnak, otthon is játsszák/játszották pl. a Terrorizmus c. darabjukat, azt érdemes megnézni. Nyilván pontosan belőtték amúgy a közönséget, és egyszerűen nekik készítettek egy ilyen valamit, ami messziről szemlélve nagyon aktuális, nagyon mélyértelmű és nagyon kortárs, közelről meg csak egy halom mp3, három politikusmaszk meg egy szőke nő. 2/10