Beküldve ide: Film, Frítájm Ekkor: július 13, 2008 Író: casparia
Fenti idezettel az Ev Legbutabb Filmje elott szeretnek tisztelegni. Es ezt, hogy ez a legbutabb, en ugy mondom, hogy iden mar lattam a Barbie es a Csodalatos Pegazust, valamint a Neveletlen Hercegno 2-t is. (De azok nem szamitanak, mert munkakori kotelessegbol neztem oket, nem pedig onszantambol. Viszont akkor is itt van meg az Alvin es a Mokusok, azt igazan kulso kenyszer nelkul valasztottam.) Szoval tegnap delutan, miutan vegleg ledontottem a bennem elo legendat az olcso orosz muszaki cuccokrol*, megneztem a Szex es New Yorkot. Mert en mar a sorozatot is nagyon szerettem, gyarlo lelek vagyok, imadom a cipoket es az agykikapcsolasra szant mediatermekeket. Es ha az ember glamourt, csillogast meg szupertrendiseget megy nezni kopogos magassarkuban, magabiztos-elorenezos jarassal, akkor azt csak tegye stilusosan. Ugyhogy gondosan kivalasztottam a Szputnyik nevu mozit az “Aviamotornaja” megallo mellett, kesootvenesevekbeli massziv betonciradas epulet, eszeveszett nagy eloterrel, ahol hatalmas, kezzel festett kartondiszletek hirdetik az ingyenes szovjet ifjusagi filmklubot. (Kivaltottam egy berletet, nana, nekem igazan mindegy, hogy mit nezek, a thai horror utan mar azt se mondom, hogy legyen olyan nyelven, amit ertek.) A termet kb 300 emberre mereteztek, negyen voltunk, abbol ketto - egy kozepkoru hazaspar - parazs vitat kovetoen tavozott a film felenel. A maradek eggyel, aki - mino meglepetes - huszoneves lany volt, a maradek idoben mar a masok altali hulyenek nezes veszelye nelkul vihoghattunk onfeledten a durvan rossz poenokon es hatodhattunk konnyekig a durvan giccses karacsonyi/szakitos/hazasodos jeleneteken. Kell neha ilyet is. Az elmult ket het koltozos-ugyintezos orulete vegre kezd kimosodni a fejembol, jo ez, hogy nyugalomban vagyok egy kicsit, tudok buta filmet nezni, meg okos konyvet olvasni, meg finomakat fozni csak magamnak, meg felfedezni a varos maradek reszeit. (Ezt a Szputnyikos idoutazast is azert valasztottam, mert delkeleten meg alig voltam.) Szoval varhatoak lesznek tovabbi beszamolok a hihetetlen keruletekrol, a kovetkezo celom az, hogy elmenjek a Budapest moziba, amely egeszen eszakon talalhato. (En meg egeszen delen lakom.) Mar csak filmet kene talalni, mert azert meg ket ora ilyen tomeny butasagot mar nem igenyelek…
* Harom eve meg tenyleg altalaban olcsobb volt minden, de most kb annyiba kerulne az alaplapom csereje itt, amibol uj gepet vehetnek otthon. Marad a netcafes ekezetnelkuliseg.
Van egy sajat varosom. Van benne metrom, V.I. Leninrol neveztem el, nagy es giccses, de igazabol csak ket vonalat hasznalom - ennyi luxust igazan megengedhetek magamnak. Vannak viragaim, minden utcasarkon mas formaju agyasokat ultettek a kerteszeim. Van egy setaloutcam, turistafogo pavilonokkal, amiota az enyem a varos, mar nem erzem cikinek, hogy itt setaljak. Vannak utcai arusaim es zeneszeim, es nem leszek mar szomoru, ha az oreg bacsi a lehangolodott szaxofonnal megint nem talalja el a dallamot meg a Katyusaban sem, csak adok neki aprot, amit mar elokeszitettem, amikor bemondta a metrovezetom a vegallomasos szoveget, amiben mar nincsenek szavak, amit ne ertenek meg. Van egy erdom is, ott ozikek es nyuszikak helyett radiokativ hulladek tuze felett saslikozo hajlektalanok sutkereznek a reten. Vannak soforjeim, akik csak arra varnak, hogy szaz rubelert hazavigyenek a zuhogo esoben, es elsorolhassak, hogy “kizicsokolom” meg “balatonfjured-szikisfehirvar”, en pedig megdicserjem oket, hogy milyen szepen mondjak, aztan ok is megdicserjenek, hogy en milyen szepen dicserem meg oket. Vannak Titkos Helyeim, ahol budapesti araknal is alacsonyabban tudok pottyos nyariruhat, manikurt, tavaszi tekercset, jogi szakkonyvet meg internetet venni. Es vannak Meg Titkosabb Helyeim, ahol alagut van, to, galeria, falfirka, izleses neoklasszicizmus, mohas torony, sikator, kicsi cuki asztalka vagy kiserteties naplemente. Van munkam is, Mary Poppins vagyok meg a Mitch a Cegbol, ha lenne meg idom, szeretnek valami szuperhosos konyvszereplo is lenni. Nincs mas valasztasom, mint ugy is szeretni SinCityt, hogy csak az enyem - ha nem akarok bekattanni es nem akarok kihagyni valami erdekeset. Vegulis eletem egyik legjobb honapjat a London nevu masik SinCityben toltottem, ugyanilyen egyedul. A harmadik SinCitym, ahova egyszer el akarok jutni, megpedig, ha lehet, egyedul - itt es most csak They Might Be Giants valtozatban. Vidam zene.
Amely posztban leginkabb a koltozes meg a thaiok fognak dominalni.
Mindenki menekul SinCitybol. Azaz mindenki pakol, mindenki koltozik, es itt hagyjak nekem a varost. A valtozatossag kedveert persze senkinek nem megy egyszeruen az elmenetel. A miheztartas vegett elmondanam, hogy a csaladom 123 nagy kartondobozt toltott meg Budapest fele indulo szajreval, nem beszelve a masik harmincrol, ami itt marad Moszkvaban. A dobozok jelentos reszet sajat kis csecse kacsoimmal pakoltam be, nem is ertem, miert akarok en diplomat, amikor a koltozteteshez sokkal jobban ertek, mint barmihez - biztosan talalnek fizetokepes keresletet arra, hogy a legnagyobb kaosz kozepen harom nap alatt egyik orszagbol a masikba koltozesre alkalmassa tegyek egy lakast. Mindezt noies harmoniaban teszem, sotetkek balerinacipohoz kiralykek csavarhuzo dukal, a tengerzold ragasztoszalagot turkizzold sniccerrel vagom es ha a fekete szin dominal a felsomon, akkor kizarolag fekete alkoholosfilccel firkalom ossze a szam szelet, amikor egy szeken egyensulyozva probalom beugyeskedni a filcet a kupakba. A noiessegen ront egy keveset, hogy sajnos mindekozben enekelek is, a kistestveremmel talaltunk egy valogataskazettat, amolyan igazi kilencvenesevekbeli radiobol felvettet, es a nosztalgiahullamon fellelkesedve vegighallgattuk, valamint csengo enekhangunkon kisertuk is a youtube teljes kinalatat a Kozso-fiucsapat-gumipunk kategoriaban. Tartok tole azonban, hogy meg a ket estenyi “Almaimban Amerika visszainteget” es Lou Bega sem volt eleg ahhoz, hogy melto bosszut alljunk az ottani felso lakokon, a magassarku-fetisiszta parocskan, kozkedvelt becenevukon a Hangosan Kefelo Felso Szomszedokon. Aztan a csaladom elviharzott, ramhagytak a konzerveket, a sot, a szerencsbambuszt, a hulahoppkarikat, a fazekakat, a hangfalat es meg sok mas targyat, amelyekre eddig is egeto szuksegem volt.
Hogy teljes legyen a mamor, T. is koltozoben van, neki is segitettem bepakolni, de ez meg a csaladomenal is kevesbe volt szervezett formaju. (Minel tobb embernek asszisztalom vegig az elmentelet, annal kevesbe fog megviselni a sajatom, vagy valami ilyesmi.) Van az a mondas, hogy tobb ferfi hagyna ott a csaladjat, ha tudna, hogyan kell osszecsomagolni, ez jart a fejemben, amig ultem a szobajaban es idonkent felrehajoltam egy repulo cipo, hangfal, nyelvtankonyv es miegyeb elol, amelyeket T. az eloszobabol, hattal allva hajigalt a szoba kozepen ledobott borondbe. Gondoltam, pedagogiai okokbol nem pofazok bele abba, amit csinal, es lam, nem volt ok nelkul valo a bizakodasom, talpraesett fiu leven kisvartatva megtalalta az igaz utat - “I’m supposed to fold these things, right?”. Right. Mire becsukasra alkalmas allapotba hozta a borondot es ellatott egy eletre eleg thai fuszerrel, el is erkezett a bucsu pillanata. (Kezdem magam valami fuszerhienanak erezni, az eltavozok utolso csomag fokhagymapora is nalam kot ki.) Volt egy kis rossz erzesem, ugyanis epp ket dolog nem volt nala az indulaskor - vizumpapir es repulojegy. Elobbi a dekani hivatal valamely szobajaba volt bezarva, utobbi meg nem volt megveve. Este meg fel akartam hivni a gepindulas elott, de elaludtam valami “orosz faluban keveset beszelnek” filmen. Biztos, ami biztos alapon azert megprobaltam hivni, amikor felebredtem - a rossz erzesem akkor igazolodott be, amikor a telefon ki is csongott. Az itteni kulfoldiek tobbnyire elobb-utobb megallapitjak azt a magvas bolcsesseget, hogy Moszkvat lehet szeretni meg utalni, de ha egyszer idejottel, tobbet nem ereszt. Hat nala ezt most szo szerint kell erteni. Ugyhogy az elet megy a rendes kerekvagasban, peldaul estenkent egyutt vacsorazunk valamit, amirol fogalmam sincs, hogy mi. (Az van, hogy mostanaban T. a kez, amely enni ad nekem, mert magamtol nem nagyon szoktam, de olyan ez, mint az orosz burokracia vagy egy kettos eletet elo biztositasi ugynok/bergyilkos ferj, megtanultam, hogy ne tegyek fel kerdeseket. Egesz pontosan akkor tanultam meg, amikor a kezemben tartott finom, edes, keksztormelek allagu dologrol kiderult, hogy az kulonfele disznodarabokbol keszult. Lekuldtem az egesz zacskot persze, de tobbe mar nem erdekel, mit eszunk.) A helyzet csak annyiban valtozott, hogy a “See you tomorrow” helyere a ”Hope I won’t see you tomorrow” lepett. Aki ezt olvassa, annak viszont see you tomorrow, mostanaban visszajonni latszik a blogihletem.
Lassan tenyleg veget er a felev, ma megvolt az utolso vizsgank, majd fel napot toltottunk a dekani hivatalban. A.-nak, szegenykemnek alaposan kijutott belolem mara. Bemutattam a teljes Casparia-skalat a harcias amazon - megfelemlitett aldozat - hisztis tyuk - boldogan ugralos tyuk vonalon, korulbelul ilyen sorrendben. Mentsegemre legyen szolva, azt hiszem, nalam higgadtabb szemelyisegekre is varatlan hatast gyakorolna a “nem talaljuk a dossziejat, nincs felirva a listara” mondat rapszodikus valtakozasa a “gratulalok, igazan fantasztikus, hogy ilyen jol vizsgazott”-felekkel. Jelenleg a boldog, de faradt tyuk stadiumban vagyok, meg egy kicsit a szomoru tyukebol is van valami - mert most aztan tenyleg vege a szep elokeszitos idoknek. Mert persze, alig varom, hogy megint rendes egyetemre jarjak, megpedig olyanra, ahova van ertelme jarni - de hogy konnyu lesz, azt nem allitom. Szoval kikerultunk a feszekmelegbol, ahol neha legalabb egy kicsit segitenek urlapot tolteni, vagy figyelembe veszik, hogy decemberben kezdtem oroszul tanulni. Tegyuk hozza, mindenki megy haza, lassan csak en maradok Moszkvaban, meg a folottem lako, aki a cimben szereplo szamot eppen tizenhetedszer hallgatja ma delutan - akkora szerencsem nem lesz, hogy o is hazamenjen. (Ketfele verzioban van meg neki, feludules volt, amikor elkezdte a koncertfelvetelt hallgatni. Kulonben meg oruljek, legalabb a tovaszallt ifjusagomra emlekeztet, es a Blink182 meg mindig nem Gyima Bilan vagy esztrad-show.) Az sem igaz teljesen, hogy mindenki hazamegy - T. marad meg egy darabig, ami azt jelenti, hogy rendezhetunk meg tovabbi “orosz kollegium - nemet sor - thai horrorfilm” tematikaju kulturalis esteket, meg maradnak az Orokke Moszkvaban Lakok is. A Gogol Bordello pedig nemhogy megy, hanem jon - szoval nem fogok unatkozni, ha veletlenul szabadidom tamad. Unatkozni kulonben se szoktam.
On, vagy csaldtagja kovetett el barmilyen buncselekmenyt? Ha igen, milyet?
Vett valaha reszt barmilyen haborus konfliktusban? Ha igen, hol, mikor, milyen minosegben?
Kozeli rokonai vezetek-, kereszt- es apai neve, allampolgarsaga, lakcime, munkahelye, beosztasa, telefonszama: …
Nem, nem igenyelek amerikai vizumot, csak egyetemre jarok.
Az adatvedelemmel az van, hogy a privacyrol tulajdonkepp magam mondok le onkent es dalolva, amikor van harom kozossegi oldal-adatlapom, blogom, lelkesen ikszelgetem a last.fm-en, hogy hova fogok menni holnap este es a zsemlet is hajlamos vagyok neten rendelni, hogy aztan ket ev mulva is ott figyeljen a megfelelo adatbazisban a zsemleevesem tenye. Egy-ket megfelelo keresesi szempont segitsegevel aztan priman ossze lehet kapcsolni a fentieket, es voila - ott van minden. (Na jo, nem minden, lattunk mar peldat a fenykeppel elatott “de jot dugtam/hanytam tegnap” blogokrol meg az iwiwes meztelenfotokrol, azert nalam vannak nemi tabufelesegek.) Ezutan mar igazan mindegy, ha az egyetem minden adatomat elkeri. Kulonben erdekes ez az egesz privacy-kerdes, Eco irt egy kis glosszat errol - az a cime, hogy Tanitani a privacy-ra, a Gyufalevelekben jelent meg. A lenyege az, hogy lassan nem az adatok utan arto szandekkal kutatok es a maganelet szentseget megsertok ellen kell fellepni, hanem megtanitani az embereket arra, hogy banjanak mar egy kicsit kesztyusebb kezzel a sajat privacy-jukkal. Mi tagadas, talalva ereztem magam, hat nem eleg nekem, hogy mindenfele informaciok tolem fuggetlenul is elerhetoek, meg en magam is bovitem a tarhazat? Amikor eloszor olvastam ezt az irast, tartottam is egy apro onvizsgalatot a blogom es egyeb virtualis jelenleteim felett, van-e bennuk olyasmi, ami miatt, teszem azt, egy HR-es szemevel nezve azt mondanam, hogy biztos nem vennem fel magamat, vagy eppen olyasmi, ami miatt ha magammal randiznek, masnap nem hivnam fel magam. Mert szerintem korulbelul ilyesmik a realis elethelyzetek, ahol alaposan visszauthet az interneten kozhirre tett maganelet. A funek-fanak megadott adatok kicsit nehezebben okoznak bajt, felteve, ha az ember nem dobalozik a bankszamlaadataival, es az utlevelet-szemelyijet legalabbis ismert helyen tudja es ritkan hagyja fenymasolni. Attol nem tartok, hogy amugy, affele hollywoodifilmesen akarna valaki visszaelni az egyeb adataimmal - persze, az elvi lehetoseg meglenne ra, de ha elkezdenek tartani ettol, akkor aztan tarthatnek attol is, hogy ritka es nehezen diagnosztizalhato tropusi betegseget kapok a metron, illetve hogy valaki elrabol a sarki kozert elol es eletem vegeig rabszolgakent dolgoztat egy cseresznyefarmon. 2008-ban egy nagyvarosban elve vagy nem felsz ezektol a dolgoktol, vagy a szobadban maradsz, ami nem olyan sokkal rosszabb a cseresznyefarmnal. (A szabadsag hianyaert ott egy kicsit karpotol a cseresznye.)
Ugy tunik, kisse hosszura nyult ez az eszmefuttatas, igazandibol nem errol akartam irni, de vegulis szerintem ez erdekes tema. Szoval most az egyetem adminisztrativ akadalyversenyet jarom megint, de lassan korvonalazodik, hogy mit es hogyan kell elintezni. Irtam egy listat magamnak azokrol az aprosagokrol, amiket a) itt b) otthon kell beszereznem. A legvaltozatosabb tetelek szerepelnek rajta, a 12 plusz 4 igazolvanykeptol kezdve a szifilisz-tesztig, moka lesz es kacagas, de legalabb latom a veget igy, hogy leirtam papircetlire. Es az uj ugyintezonenink olyan kedves volt velunk, mintha legalabbis orokbe akarna fogadni - pedig beiratkozas-idoszakban a kulfoldi diakok nyoszoreivel zsonglorkodni igazan nem lehet halas feladat, ezt elismerem.
A koliba hazaerve mar meggyozodtem arrol, hogy menni fognak itt a dolgok - ez sokat segitett a kedelyemen, az viszont nem, hogy borig aztam, melegviz pedig ugye nincsen. (Itt is van amugy nemi adminisztrativ buktato - meg nem tudom igazolni, hogy itt fogok maradni, tehat olyan vagyok, mint a nyomorgo ifju kolto, “eskuszom, draga haziur, hetfon fizetek, eladom a verseim a Nyugatnak es fizetek” - de ezt a buktatot siman vettem, annyira szerencsetlennek nezhettem ki ott a koliigazgatosagon, hogy beleegyeztek, persze, hozzam csak azt az igazolast hetfon, majd elintezzuk. Nem tudom, emlekeztek-e, az idekoltozesemet is a legnagyobb zuhek kozepette bonyolitottam - azt hiszem, az igazgatosagon meg se ismernenek, ha egyszer nem vacogva, csuromvizesen, magam utan sarcsikot huzva jelennek meg ott.) Gondoltam, ha mar forro zuhany nincsen, akkor pokrocba csavarva, teaval a kezben fogok uldogelni egesz este, es a nathamegelozes alcaja alatt netezek a jo melegben. Pokroc es tea volt - a net viszont halalat lelte. Helyette elaludtam hat a teve elott, es azt almodtam, hogy egyszercsak ujra mukodik a netunk - es mi tortent, amikor felebredtem? Mukodott. A “nem vagyok netfuggo” alapon megprobaltam azt hinni, hogy nem aludtam valami melyen, es hallottam, hogy a lakotarsaim orvendeznek az esemenyek szerencses alakulasa felett - de egy darab lakotars nem sok, annyi sem volt itthon, mint kiderult. Ugyhogy most megyek megint aludni es megalmodom, hogy visszakapcsoltak a meleg vizet, hatha…
A moszkvai elet egyik legnagyobb kalandja a harc a vizzel. A vezetekessel. Mert ez egy tizenmillios nagyvaros, es a tizenmillio moszkvicsnak es moszkvicskanak mind tavfutese van, ha nem lenne eleg, hogy folyatjak a vizet a csapbol. Ezert aztan a vezetekhalozat finoman szolva is nagy terhelesnek van kiteve. Ezert aztan egy ev alatt elkepeszto mennyisegu mocsok gyulik fel benne. Ezert aztan karbantartasra szorul szegeny para. Ezert aztan minden nyaron harom hetre elzarjak a melegvizet, hogy kitisztogathassak a mocskot a vezetekbol. Ezert aztan Casparia most harom hetig a meleg viz aldasai nelkul fog elni. Ez egy olyan nepi jatek itt, amikor bekoszont a vizelzaros idoszak, akkor az emberek elkezdenek az ismeroseik furdoszobajaba bekeredzkedni furodni, furmanyos modszerekkel meleg vizet gyartani kannacskakban, vizmelegitokben es bodonkekben, leszoknak a napi ket zuhanyozasrol, aztan a napi egyrol is, illetve felelevenitik az elozo evrol a “gyorsan, hangosan sikongatva” zuhanyzas technikajat. Nekem elvileg ez nem kene, hogy problemat jelentsen, otthon fel evig harcoltam a bojlerrel. A derek joszag ugyanis kisse szeszelyes volt, idonkent sztrajkba lepett, tobbnyire akkor kohogte ki magabol az utolso csepp melegvizet, amikor eppen talpig habban es hajbalzsamban alltam a zuhany alatt. A meg a bojlernel is kompetensebb szerelo pedig valami felreertes folytan ugy velte, hogy en szamara havi jarandosagot szeretnek folyositani. Idonkent megjelent hat, veletlenul sem akkor persze, amikorra megbeszeltuk (“Hol lennek, kedveske, Miskolcon vagyok, ja hogy ma kellett volna mennem?”), begyujtotta a bojlert, kozolte, hogy nincs annak semmi baja, bekasszirozott negyezer forintot es kedelyesen tegezve elcsevegett velem, majd lelepett. Aztan meguntam, kerestem masik szerelot, jott is az Aranykezu Arpad es kicserelte a bojler fel beltartalmat, ekes cafolatat adva kivalo kollegaja “nincs annak semmi baja”-kijelenteseinek. Azota a lakasomban van melegviz, en pedig azt hittem, hogy mar soha tobbet nem kell heteken at visitva zuhanyoznom. Hat de. Szevasz hideg viz, orulok, hogy talalkozunk.
Beküldve ide: Frítájm, Nyöszörke Ekkor: június 24, 2008 Író: casparia
Illetve a Karpatok, az a Gogol Bordellonak hianyzik, nekem meg a kicsi, koszos, BKV-sujtotta varoskam, meg benne a barataim. Pedig nem is szokott honvagyam lenni, de most van. Mondjuk ez ertheto, nem nagyon voltam sehol mostanaban, leszamitva a kistestverem szuletesnapjat meg egy Elessar-koncertet. De ha az embernek napokig csak Ferenczy Gyula a tarsa, akkor elobb-utobb bizony feltamad benne a honfibu. Persze halatlan vagyok, hiszen Ferenczy Gyula nyelvhasznalati szabalygyujtemeny letere igen tetszetos darab, meg a maga modjan szorakoztato is - “Ha az orosz щ-t nem tudjuk kiejteni hosszu, lagy ш-kent, ejtsunk a helyen egymas utan ш es чhangot! Mint a magyar kis csacsi, vascsakany, hascsikaras szavakban.” Kar, hogy ezzel a szaballyal vajmi kevesre megyek, a ? az egyetlen, amit igazan szepen es oroszosan ejtek. Nem mintha olyan tehetseges lennek, de a megfelelo beszedhiba csodakra kepes
No de vissza a honfibuhoz - valamelyik nap az jart a fejemben, hogy milyen szivesen elmennek a Kultiplexbe, aztan ra kellett jonnom, hogy ehhez nem csak egy repulojegyre, de legalabbis egy idogepre is szuksegem lenne. (Remelem, mikor hazamegyek, nem fog ujabb helyekrol kiderulni, hogy megszuntek vagy plazamoziva alakultak vagy jatekgepes maffiakocsmava.) Ugyhogy azt nem is tervezgetem, hogy hova fogok menni otthon, elkerulendo a csalodasokat, inkabb csak azt, hogy kivel. (A baratok ebbol a szempontbol megbizhatobbak, a “bezaratta az onkormanyzat, mert a kornyeken lakok alairast gyujtottek ellene” es a “hat, megvan meg, de irto draga lett a soruk” legalabbis viszonylag ritka oka a baratsagok megszunesenek.) Ha most peldaul otthon lennek, akkor eloszor is lemennek a Lehel piacra, es osszegyujtenem a legszebb es legtartosabb bananosdobozokat, es elszallitanam oket a Zs.-nek, hogy legyen majd mibe becsomagolnia az eletet, mielott ismet Nyugatra emigral. Aztan ha mar ugyis ott vagyok, elmennenk mondjuk sorozni, mert vegtelenul talalekonyak vagyunk, ha a szabadidonk kreativ eltolteserol van szo. Es legalabb negy orat toltenenk levegovetel nelkuli beszelgetessel az Elet, a Vilagegyetem meg Minden nagy kerdeseirol a Helyen, ahol ranezesre borul a szek es nagyobb tortenelmi korszakonkent egyszer tunik fel a pincerfiu. (Ha a fent leirt minta szerint esetleg bezart a Hely, akkor persze marad a Zs. erkelye, amely ellen szinten aktivan tiltakoznak a kornyeken lakok, konkretan a partvistulajdonos alsoszomszed, de a jegyzoi birtokvedelem meg egyenlore asszem nem terjed odaig, hogy bezarassanak egy erkelyt.)
Aztan meg foznek is rendes edenyekben, rendes tuzhelyen, mondjuk, zoldseges szarvasragut meg kepviselofankot Colin Smithnek, hogy oruljon, meg hogy en is oruljek, hogy milyen finomat foztem. Meg megneznem vegre eloben is a BB-t dobolni, meg elmennek a csaladomhoz Kisujszallasra meg Pecsre meg tolem harom trolimegallonyira is, hogy a nagymamaim suthessenek-fozhessenek nekem kacsat, meg birkaporkoltet meg perecet meg marcipanos sutemenyeket. Es talalkoznek meg a kulonfele baratneimmal is, akik most csak fenykepen vigyorognak a falamrol meg neha kis villogo ablakocskakban pletykakat osztanak meg velem.
De nem panaszkodom, mert alapjaban veve itt is nagyon jo nekem, most peldaul visszajott A., megyek is mindjart az itteni Helyre kavezni, es kikerdezem, hogy mi zart be otthon, csak hogy kepben legyek.
Beküldve ide: Frítájm Ekkor: június 19, 2008 Író: casparia
Sóhajnak beillő szózat egy ismeretlen rendeltetésű vasdarabhoz, mely a történelem viharain keresztül szép csöndben meglapult egy limlommal tele ládikóban, mert se nagyapámnak, se apámnak, se nekem nem volt merszünk szemétre dobni, és az utánam jövőnek se lesz
–Túlélsz, pöcök.
Fentebb egy Orkeny-egyperces. Apropoja egy beszelgetes, amelyet egy nenivel folytattam a buszmegalloban. A neni kezeben ugyanis egy Centrum Aruhazas szatyor volt - az az igazi, szocreal-narancssarga, A4 meretu, barna emblemas muanyag “bevasarlotaska”. Es mivel a busz kitartoan nem jott, ugy hataroztam, hogy vallalom az esetleges bolondnak nezest, es megkerdezem, honnan van a zacsko. A neni nem nezett bolondabbnak annal, amennyire az vagyok, ehelyett elmeselte, hogy a ferje vagy husz eve kikuldetesben volt Magyarorszagon, akkor hozta. Aztan bizonytalanul elmosolyodott, kicsit megemelgette a szatyrot, es hozzatette: “Jo kis szatyor ez.”
Ket okbol is szivmelengeto volt a jelenet - az elso a kevesbe lenyeges, de en meg itt Moszkvaban ennel oszintebb dicseretet nem hallottam Magyarorszagrol. Mert a neni valoszinuleg, ha nem mondom neki, nem is emlekszik arra, hogy a zacsko epp tolunk jott, es nem akarta megkockaztatni, hogy megdicser valami olyasmit, ami talan nem is Magyarorszagon van. Mondta hat azt, amit biztosan tudott - hogy jo eros, praktikus zacskokat tudunk gyartani. Sose rosszabb orszagimazst.
Masreszt - szentimentalitas ide vagy oda, rettentoen szeretem az effele multtal rendelkezo targyakat. Ne szepitsuk a helyzetet, minden targyat rettentoen szeretek. A szepeket, a praktikusakat, az olyan-ronda-hogy-mar-szepeket (kulonos tekintettel a Titokzatoszse es ColinSmith altal beszerzett extra ocsmanysagokra), a direkt-emlekeket es a valahogyan emlekke valtakat. Es szeretem a “tulelsz, pocok” kategoriaju targyakat is, meg ha szomorubbak is, mint egy vicces rozsaszin vilagito bizbasz vagy egy praktikus ikeas talka. A mi “pockunk”, ami tul fogja elni a csaladot, ahogy a neni ferjet a Centrumos zacsko, nos az egy kabatbeles. Az eg se tudja, mi uton-modon kerult a birtokunkba, elmeletileg telikabat ala hordhato, kek-rozsaszin viragos, steppelt, tavolrol takaronak latszo targy, mondanom sem kell, nem emlekszem olyan esetre, hogy barkin lattam volna. De ahova megyunk, visszuk magunkkal. Az alsopetenyi hazunkban nyugodott, aztan egyszer valamilyen “jo lesz ez meg valamire” felindulasbol atmenekitettuk az en lakasomba. Es ha jol emlekszem, most mar Moszkvaban van… Aztan majd egyszer hazakerul megint, es meg az unokaim gardrobszekrenyeben is ott fog logni, egy gonosz es ragaszkodo kekesrozsaszin mementokent. No megyek, rendet rakok a targyaim kozott, negy honapja lakom itt, de ok maris atvettk a szoba feletti uralmat.
Beküldve ide: Russian soul Ekkor: június 12, 2008 Író: casparia
VIGYAZAT! NAGYON HOSSZU POSZT!
Ma van Oroszorszag napja, ami az uj orosz alkotmany unnepe, par eve meg fuggetlenseg napjanak hivtak, aztan a Putyin-eraban Oroszorszag napja lett. Erre, meg arra valo tekintettel, hogy kb. pont fel eve elek itt, irtam egy keveset Oroszorszagrol. Egesz pontosan osszeszedtem nehany kozhelyet es tevhitet Oroszorszagrol, es leirtam ezekrol a velemenyem. A kozhelyek mindegyiket hallottam mar elo emberektol, meg van, amit egy kicsit en is ugy gondoltam, mielott en is idejottem, es van olyan, ami igaz is. Ez egy keverek-poszt, felereszben a sajat szubjektiv velemenyemre es tapasztalataimra epul, felereszben objektiv tenyekre. Ezeknel viszont mersekelten jeloltem meg a forrast, elvegre ez egy blog, legyen eleg annyi, hogy az egesz poszthoz az otletet Vlagyimir Megyinszkij: Az orosz mitosz - Az orosz kegyetlenseg, iszakossag es lustasag tortenete c. konyve adta. O egy ujsagiro-tortenesz-politikus, hihetetlen szorakoztatoan es erdekesen ir, hatalmas informacioanyagot hasznal - persze a velemenyet nem feltetlenul kell elfogadni, Egyseges Oroszorszag kepviselo, neha az en izlesemnek sok a “fenyezes” a konyvben, de erdemes elolvasni, angolra talan leforditottak mar. Ezen kivul ujsagcikkek (Izvesztija, Afisa, Economist, Bolsoj Gorod stb.) volt a forras. A cim pedig egy polofelirat az itteni Vaci utcarol.
1. Oroszorszagban hideg van.
Ez a velekedes nem legbol kapott: az eves atlaghomersekletet tekintve Oroszorszag a vilag leghidegebb orszaga. -5,5 fok, az nem sok. Viszont a blogom alcime eleg eros ferdites – Moszkva ugyanis egyaltalan nem hideg a szo szoros ertelmeben, ezt a -5,5-ot a sziberiai es sziberian tuli teruleteknek sikerult osszeszedni, itt Moszkvaban januarban se megy -8 ala az atlaghomerseklet, nyaron pedig kifejezetten iszonyatos meleg van, a betonrengeteg meg meg ratesz egy lapattal. Ez persze nem azt jelenti, hogy jo az ido – a moszkvaiak sokkal tobbet szidalmazzak az idojarast, mint akar a londoniak (Londonban egy honap alatt sem beszelgettem annyit az idojarasrol, mint itt egy atlagos heten). A fo baj ugyanis az, hogy eszmeletlenul valtozekony, egy kicsit sem lehet kiszamitani, hogy a mai kanikulat nem koveti-e holnap jegeso, hogy holnaputan aztan mondjuk, paras kod legyen. Igazi hideg, az Sziberiaban van, de a varosokban ott is elviselheto – van egy mondas: “Nem az a sziberiai, aki jol turi a hideget, hanem az, aki jol fel van oltozve.”
2. Az orosz nok szepek es konnyuveruek, de jo feleseg lesz beloluk.
Ez az egyik kedvenc orosz kozhelyem, majdnem olyan jo, mint a “magyar lanyok szepek”. A legvaratlanabb elethelyzetekben is hallhato – a Szigetes pszichologusno peldaul szegeny artatlan kistestveremet probalta meggyozni arrol, hogy Moszkvaban elni csodalatos lehetoseg, mert (!) ott szepek a lanyok. Hogy miert terejdt ez el igy? Ahogy mar irtam, ez egy alapjaban veve ferfiuralomra epulo tarsadalom – pontosabban, a hatalom, a politika, a penzkereses, az uzlet egyertelmuen ferfiuralomra epul, erosebben el az a gondolat, hogy a noknek ez mind nem valo, ok inkabb legyenek szepek es fozzenek jokat. (Ezt kompenzalando aztan a csaladi feszek kuszobet atlepve mar a noke a foszerep.) Tehat maximum atlagban noiesebben viselkednek, az elvarasoknak megfelelve, mint a nyugat-europai nok. (Ennek megfeleloen tobb az erosebben sminkelt es magassarkus lany, mondjuk, a metron – ez sokat tud segiteni a kulson, felteve, ha az illeto no tud is menni a magassarkuban.) A noi szerepek mediabeli, tehat mondjuk, hogy nem igazan reprezentativ megiteleserol ideznek nehany sort – honnan mashonnan, mint egy noi magazinbol, a Sex and the City-bol.
Feministanak tartod magad?
Szati Kazanova, enekesno: “Nem. Keleti lany vagyok, istenitem a ferfiakat. Tisztelem oket. Meghajolok elottuk. Hiszen elvegre az o bordajukbol keszultunk.”
Darja Szagalova, szineszno: “Nem. De fenntartom a velemenyem, hogy a nonek onallonak es fuggetlennek kell lennie.”
Natasa Koroleva, enekesno: “Az eros nok megolik magukban a noiesseget. En talpraesett vagyok, de nem eros, nekem jobban tetszik igy. Szamomra elengedhetetlen, hogy ferfi legyen mellettem, a termeszet igy teremtett minket.”
Irina Grinyeva, szineszno: “Termeszetesen nem. Nem tartom magam feministanak. A feministak szerencsetlen, osszetort szivu nok, akiket senki nem szeret. Sajnalom oket, mint ember.”
Dana Boriszova, teves musorvezeto: “Hagyomanyos nezeteim vannak, szeretem, ha egy ferfi kinyitja elottem az ajtot vagy ajandekokat vesz. Es az etteremben sem tepem ki a szamlat a ferfiak kezebol, habar magam is ki tudnam fizetni.”
Szvetlana Horkina, sportolo: “Nem vagyok feminista, de azt tartom a ferfiakrol: higyj neki, de ellenorizd! Ez nem feltetlen feminista gondolat – ez az en sajat velemenyem. Az enyem.”
Az tehat igaz, hogy a kozvelekedes a noi szerepekrol es feladatokrol elter a “nyugati” orszagoketol, erdemes ezt figyelembe venni, majd tovabbi vad kovetkezteteseket nem levonni belole. Vanazonban meg egy oldala ennek a fenti kozhelynek: eros a gyanum, hogy az orosz/magyar/ukran lanyok szepsegenek mitosza erosen osszefonodik azzal, hogy a nyugati orszagokban a prostitualtak jelentos resze Kelet-Europabol kerul ki. Ez egyreszt magyarazza a konnyuveruseg-legendat (pedig a tradicionalisabb neveltetes miatt sokszor eppenhogy az ellenkezoje az igaz) – masreszt van benne valami alsagos mentegetozes – kicsit lenezunk titeket, kedves kelet-europaiak, de a lanyaitok, akik itt allnak a pub elott, azert eleg szepek.
3. Az orosz ferfiak csunyak, bunkok es usankaban vedelik a vodkat.
A szerepfelfogasokrol es a ferfiuralomrol mar irtam az elozo kozhelynel – nezzuk hat a “nincs jokepu orosz pasi”-legendat. Nos, az igazsag az, hogy a Johnny Deppen szocializalodott celkozonseg szamara tenyleg keves az elso latasra szivdoglesztoen helyes fiu. Meg a masodik latassal se megyunk sokkal tobbre. Igen, az igazsag az, hogy ha valaki Brad Pitt foldi masat keresi, annak nem Moszkvaban van a helye, bar botorsag lenne kijelenteni, hogy egyaltalan nincsenek itt helyes pasik. (Peldaul I. is kifejezetten jol nez ki, bar az orosz fiuk legnagyobb szepseghibaja, a hegyes orru cipo nala is megvolt.) Az viszont nem igaz, hogy bunkok lennenek, sot. Amig nem kerulsz kozvetlen, szemelyes kapcsolatba veluk, addig ugyan meg a magyar ferfiaknal is nagyobb aranyban fognak lengoajtot vagni az arcodba vagy gondolkozas nelkul atgazolni rajtad, hogy jobb helyre ulhessenek a buszon. Viszont ha mar legalabbis a bemutatkozas megtortent, akkor bekoszont az igazi, bekebeli lovagias udvariassag. (Nekem mar sok is ez a fajta “besotetedett, kimegyek eled a buszmegalloba, mert kulonben megesznek a sorozatgyilkosok”-viselkedes.) A vodkavedelesrol majd szo lesz a kovetkezo pontban, az usankarol pedig annyit, hogy a negyvenen feluli korosztaly tenyleg eleg cifra dolgokat kepes a fejere tenni telen, de szerencsere meg egyenlore nem oket celoztam meg. Zarasul, az orosz ferfitarsadalom vedelmeben be akartam posztolni a harom kedvenc orosz kommerszfilm-szineszem fotojat, de most, hogy igy belegondolok, a harombol nev alapjan csak egy “igazi orosz”. Nem baj, azert itt vannak.
4. Egyaltalan, itt mindenki mindig vodkat vedel ahelyett, hogy dolgozna.
Megyinszkij a fent emlitett konyveben egy hosszas fejezeten at foglalkozik az alkoholizmus-legendaval. Megpedig ezt is azok koze az orosz mitoszok koze sorolja, amelyeket az orosz nep is magaenak erez es eloszeretettel emleget. Nem kell messzire menni, eleg a megszamlalhatatlan “a nemet, a lengyel es az orosz elmennek berugni”-kezdetu viccre gondolni, ezek termeszetesen mind ugy vegzodnek, hogy a derek orosz az asztal ala issza a halveru papirkutya nemetet es lengyelt. A statisztikai adatok azonban nem feltetlenul igazoljak a vicceket: borfogyasztasban peldaul kifejezetten sehol nincsen Oroszorszag, mindossze a 20. helyen all a maga 6,1 l/fo/ev mennyisegevel. (Ehhez kepest a listavezeto franciak 2006-ban fejenkent atlagosan 55,4 l bort ittak meg.) Persze, mondhatnank, hiszen helyette vodkat isznak – csakhogy egy 2004-es felmeres szerint az orosz lakossag 37%-a soha nem iszik vodkat. Megyinszkij tovabb is megy az alkoholizmus-legenda rombolasaban, azt allitva, hogy nem is orosz talalmany a vodka. Ehhez azert hozza kell tenni, hogy valoban, a szeszparlas metodusa nem orosz talalmany, hanem romai, es a Kijevi Russzal genovai kereskedok ismertettek meg a modszert a 14. szazadban (sot, allitolag meg utana haromszaz evig is fokeppen orvosi celokra hasznaltak az alkoholt) – de azert maga a vodka elegge orosz, ha nem is Mengyelejev nevehez fuzodik a feltalalasa, mint ahogy az UL tartja. Jelenleg Oroszorszagban eleg sulyos problema az alkoholizmus – de nem sulyosabb, mint mashol Europaban, vagy szinte akarhol a vilagon. Korulbelul a lakossag 1,5%-a erintett – ami nem olyan felelmetes arany, ha azt tekintjuk, hogy meg a hagyomanyosan absztinens es 2 millio alatti lakossagszamu Mongoliaban is akad evente 500 ember az elvonokon. Az igazan sokakat erinto problema a “soros alkoholizmus”, az, hogy a sort joforman nem tekintik alkoholnak, ergo sokan gyakorlatilag allandoan sorospalackkal a kezukben maszkalnak – az utobbi evekben ezert megprobaltak kulonfele kozvetett modokon segiteni, peldaul a ket ev elotti reklamtorveny eleg szigoruan visszaszoritotta a sorreklamozas lehetosegeit. (Ez persze nem jelenti azt, hogy ne lenne minden otodik plakaton sorreklam.) Ha valami igazan kulonleges az orosz alkoholizmusban, ami miatt sokakban a hihetetlen iszakos nepseg kepe el az oroszokrol, az inkabb az, hogy – fokeppen a huszadik szazad soran – tobbnyire mindig volt valamifele korlatozas az alkoholt illetoen, ezeket pedig valahogyan ki kellett jatszani, igy aztan sokkal viccesebb es anekdotikusabb tortenetek szulettek az orosz ivaszatrol, mint mashol. Gorbacsov nem veletlen kapta a “szodatitkar” becenevet – a 80-as evek kozepen bevezetett “szesztilalom light” mely nyomot hagyott mindenkiben, aki ugyan nem ivott volna tobbet, mint egy sved, egy bolgar vagy egy portugal, csak eppen jobban meg kellett dolgoznia a berugasert. (Ilyenkor viragoznak a zugfozdek, ahol 50 literes dezsaban all a “tavalyi paradicsom”…) A tema lezarasakepp alljon itt a nevtelen orosz kolto alkotasa, amelyet Brezsnyev vodka-aremelesi politikaja felett erzett felhaborodasaban vetett papirra.
Ketto volt, majd negy is lett,
Azt uzenjuk Iljicsnek,
Felkeszultunk mi a hatra,
De ha tobb lesz, gondolj Gdanskra!
Huszonot a vodka ara?
Rarontunk a palotara!
(Aztan ma mar kocsmaban egy feles vodka valahol 100 korul kezdodik, a Teli Palota megis maradt a helyen…)
5. Oroszorszagban uresek a boltok polcai es sorba kell allni a zsirert.
Van a moszkvai kulfoldiek foruman egy topik, ahol az aggodo idekoltozo azirant erdeklodik, hogy vannak-e nyugati ruha- es kozmetikumlancok a varosban, es ha esetleg igen, akkor milyenek. Megnyugtatasul kozlom, van minden. Illetve H&M nincsen – ennek a tenynek a kozlese kelloen nagy ijedelmet valtott is ki ott a forumon. Ezt a kerdest eredetileg nem akartam kulon kielemezni, mert nekem valahogy egyertelmu volt, hogy itt minden van, de aztan rajottem, hogy tolem is szoktak ilyeneket kerdezni, hogy nem szenvedek-e szukseget valami letfontossagu cikkben. Elmondom, miben szenvedek szukseget: Turo Rudiban es Magyar narancsban, elobbit talan lehet is kapni a kereskedelmi kirendeltsegen. Itt, habar lecsengoben is, vadkapitalizmus van, plusz egy Budapest-lakossagnyi olyan ember, akinek nemhogy semmifele anyagi gondjai nincsenek, de az sem renditene meg a csaladi kasszajukat, ha az ev minden napjan vennenek egy kozepes arfekvesu autot. (Sajnos nem talalom a pontos adatot errol, de valahogy igy volt.) A videki Oroszorszag egy kicsit ebben is mas kerdes, de zsirert sorban allni a legkisebb falucskaban sem kell. A mi vilagvege kulvarosunkban negy szupermarket van tizperces korzetben. Ezt nem annak alatamasztasara hoznam fel, hogy Oroszorszagban vidam es gondtalan az elet, mert sok a szupermarket, de tiszta keptelensegnek tartom, hogy vannak, akik meg mindig azt hiszik, hogy ez itt valami elhagyatott, nelkulozo, elmaradt orszag. (Az az erzesem, hogy valami ilyesmi motoszkalhat azoknak az emberek tudattalanjaban is, amikor egy az egyben elutasitjak a magyar-orosz gazdasagi kapcsolatok szorosabbra fuzeset – valahogy mintha nem mernek fel, mi mennyisegu penz van itt, amit akar hozzank is hozhatnanak.)
6. Oroszorszagban mindenki korrupt es a burokracia utvesztojeben cask kenopenzzel lehet boldogulni.
Nos, ha hihetunk a Transparency International-nek – marpedig miert ne hihetnenk -, akkor valoban nem fenyes a helyzet a korrupcio teren. Ok ugyanis Oroszorszagot legutobb 2,3 pontra ertekeltek azon a tizes skalan, ahol az egyes a legkorruptabb orszagot jeloli. Meg Gorbacsov idejeben indult egy orszagos kampany a fehergalleros bunozes es korrupcio felszamolasara, amikor tizesevel tartoztattak le egy-egy hivatalban a korrupt tisztviseloket – mostanaban idonkent ujra fellangol ez a torekves, de tartok tole, hogy inkabb csak a latszat kedveert. Egy orosz politologus, Andrej Pjotkovszkij ugy foglalta ossze a helyzetet, hogy ilyen sehol mashol a vilagon nincsen, mert mashol kulon megvesztegethetoek a politikusok, a nagyvallalatok vezetoi es a burokratak, de itt ez a harom reteg osszefonodik, a korrupcio es a rablogazdalkodas legmagasabb szintu rendszeret hozva letre. Szerintem talalo megfogalmazas. Es termeszetesen a hetkoznapi elet szintjere is kihat ez – azonban ott nem sokkal ketseegbeejtobb a helyzet, mint Magyarorszagon. En peldaul fel ev alatt meg senkit nem fizettem le. (Tegyuk hozza, ebben a korrumpalasra valo alapveto keptelensegem is szerepet jatszik, nem mintha olyan jo ember lennek, de ez valahogyan nem megy. Jobaratok-fanok gondoljanak a “Monica es Chandler evfordulos vacsoraja”-jelenetre.) De akinek van veleszuletett kepessege az ilyesmire, az termeszetesen hamarabb szabadul gyorshajtasbol, sorbanallasol, ugyintezesbol. Van azonban egy fontos kivetel – alatamasztando, hogy egyaltalan nem mindenki korrupt. Mig az egyetem masik kollegiumaba 200 rubel kenopenzert boldog-boldogtalan bemehet tetszoleges idopontban – a mienkben ilyesmivel meg probalkozni sem erdemes. Ha vendeget kivansz fogadni, akkor szigoruan a nyitvatartasi idoben, szuletesi, hazassagi es halalozasi anyakonyvi kivonattal, utlevellel, szuloi engedellyel, diakigazolvannyal, indexszel es tobb ivnyi engedellyel a birtokodban esetleg beviheted. En meg egyedul sem mernek mondjuk kettokor hazajonni – lobogtathatnam a portasneninek a szazdollarost, puszta ket kezevel letepne a fejem es a kapura tuzne egy “Maskor figyelj az idore!!!” felirattal. Es ezzel rogton a burokraciarol is elmondtam mindent, amit tudni erdemes.
7. Oroszorszagban nincs demokracia es ket labbal tiporjak az emberi jogokat.
Peldaul a valasztasi rendszer tekinteteben nem igaz, hogy nincs demokracia – demokracia, az van, valasztasi lehetosegbol van kevesebb az idealisnal. A nemzetkozi megfigyelok, nagy banatukra, gyakorlatilag nem talaltak valasztasi csalast iden marcius masodikan. Es tenyleg, en is azt gondolom, hogy a Medvegyevre leadott szavazatok mind ervenyesek voltak, megpedig ugy, hogy senkit nem kisertek a fulkebe marcona fegyveresek. A helyzet az, hogy jelenleg az Egyseges Oroszorszag az egyetlen szobajoheto part – a rajuk valo szavazason kivul ket lehetoseg all rendelkezesre: masra szavazni – ehhez nagy meggyozodessel kell hinni a masik jeloltben, mert meg protest-szavazasra sem igazan csabitanak, vagy pedig otthon maradni. (A maradek harom jeloltrol diohejban: volt Zjuganov az o kommunista partjaval, Zsirinovszkij, az en szemelyes kedvencem, aki a liberalisnak nevezett partja elen nacionalista lozungokat ordit es teveinterjukban eloszeretettel pofozkodik, valamint Bogdanov, az elvileg igazi szocdem-liberalis part jeloltje, aki egy affele szimpatikus fiatalember, aki jol focizik, de lassuk be, ez mondjuk egy Oroszorszag-meretu orszag vezetesehez vajmi keves.) Ebbol le lehetne vonni azt a teves kovetkeztetest, hogy persze, az oroszok meg nem erettek a demokraciara, nem telt el tizenot ev a SZU felbomlasa utan, es megint egypartrendszert csinaltak maguknak. Ez talan az egyik legveszelyesebb orosz-kozhely. Nincs olyan, hogy egy nep nem erett a demokraciara – bevallom, olyat magam is szoktam egyes kulonallo szemelyekre mondani, hogy nem erdemli meg a valasztojogot, mert kepes “cuki a logojuk” alapon szavazni egy partra – de egyszeruen egy egesz orszagra ilyesmit nem lehet kijelenteni. Leegyszerusitve a dolgokat, ugy sejtem, hogy Oroszorszag ennyi ido alatt semmikeppen nem valhatott volna kiegyensulyozott, tobbpartrendszeren alapulo mintaallamma. Egy mesterseges, iszonyatosan osszetett es ellentetes erdekeket valodi alap nelkul osszefogo allamszervezet romjaibol, szetvert gazdasagi alapokon kellett valami orszagfeleseget megteremteni, es ezt, azt hiszem, csak ezen az uton lehetett megcsinalni. En a magam reszerol bizom abban, hogy egy-ket generacio mulva mar olyan jeloltnek is lesz eselye arra, hogy sikerrel vezesse ezt az orszagot, akinek kevesebb, sot, megkockaztatom, semmi kapcsolata nem lesz mondjuk a Gazprommal. Es akkor most nezzuk, hogyan is allunk az emberi jogok sarba tiprasaval. Oroszorszag 1998-ban lett az Emberi jogok es alapveto szabadsagok vedelmerol szolo Egyezmeny reszese. Ami azt jelenti, hogy az orszag allampolgarai a strasbourg-i Europai Emberi Jogi Birosaghoz fordulhatnak, amennyiben serul az Egyezmenyben lefektetett barmilyen joguk. (Most reszletesebben nem irnam le a Birosag mukodeset, akit erdekel, olvasson Grad Andrast, nala jobban asszem nem csak en, hanem szeles e hataron senki nem ert jobban a temahoz.) A Birosag altal elfogadhatonak nyilvanitott kerelmek legnagyobb resze azota Oroszorszagbol erkezik – korulbelul az osszesnek a negyede. Karinna Moszkalenko, az Europai Emberi Jogi Birosagon legtobb ugyben eljart orosz ugyvedno, arra a kerdesre, hogy miert ilyen hatalmas az arany, azt felelte: “Hat azert, mert nagyon nagy az orszag.” Igaza van, ha lakossagszamra vetitjuk, mar nem tunik olyan oriasinak a szam. Moszkalenko hozzatette, hogy ez a szam meg csak novekedni fog, szamitasai szerint 2011-re fogja a csucsot elerni, addigra ugyanis az emberek alaposabban meg fogjak ismerni a Birosag nyujtotta lehetosegeket. A legtobb kerelem sorrendben a 6.cikk (tisztesseges targyalashoz valo jog), az 1. kiegeszito jegyzokonyv 1. cikke (a tulajdon vedelme) es a 3. cikk (embertelen es megalazo banasmod es buntetes tilalma) megsertesevel kapcsolatban erkezik. Azaz, a birosagok es a buntetesvegrehajtas mukodese meg boven hagy maga utan kivannivalot. Bizzunk benne, hogy a Birosag altal megitelt, eleg tiztesseges merteku kartalanitasi es karteritesi osszegek, meg az uj kormany altal fennen hangoztatott “emberi jogok tiszteletben tartasa a legmesszemenobbekig”-program megteszi a hatast. Mindenesetre az idonkent keringo remtorteneteknek az artatlanul utcan setalo kisemberrol, akit a rendorok bevisznek, majd agyonutnek – nos ezeknek azert ne higyjunk.
8. Az oroszok utaljak a kulfoldieket.
Ez megint csak nem igaz igy, ebben a formaban, azt most hagyjuk, hogy nincs olyan, hogy “az oroszok”. Olyan sincs, hogy “kulfoldiek”. Pontosabban, tobbfele kulfoldi van. Vagyok en, aki I. megfogalmazasa szerint “nagyon kulfoldi” vagyok, elletetben a tobbi kolilakoval, akik “kicsit kulfoldiek”, ertsd, FAK-orszagokbol jottek. A “nagyon kulfoldit” nem utaljak, maximum hulyenek nezik. Azaz, idonkent kioszt a boltosneni, hogy nem erti, amit mondok, miert nem tanulok meg rendesen oroszul, vagy nevelo szandekkal nem fogadja el a diakigazolvanyomat a jegyszedo, es persze ha tehetnek, lepten-nyomon atvernenek, de ezek nem a zsigeri idegengyulolet, hanem inkabb a “mit jon ide ez a hulye nyugati” gondolat megnyilvanulasai. (Ezt kulonben meg mindig nem szoktam meg, hogy en itt nyugatinak szamitok, az a mondat is I.-tol szarmazik, hogy en csak ne tekintsem magam kelet-europainak, amikor nem dobom el a papirpoharat az utcan. Ok, ez vicc.) Azt meg mar irtam, hogy amikor megmondom, hogy magyar vagyok, tobbnyire hihetetlenul orul mindenki, ennel nagyobb nepszerusegem csak akkor lehetne, ha szerb lennek, valamiert a szerbek a sztarok… Ezzel szemben az azsiaiakkal – legyen az orosz allampolgar ingus, vagy “igazi kulfoldi” kinai vagy afgan – sajnos sokszor tenyleg mocsok modon bannak. Kezdve az etterembol kinezessel, folytatva a “Lakas kiado csak szlavoknak”-hirdetesekig… Es mondanom sem kell, hogy a “sajat azsiaiaikat” nezik le es vetik meg legjobban, nyilvan megint nem a teljes orosz lakossag, hanem azok, akik beveszik az orosznacionalista maszlagot. Be kell valljam, nekem alapjaban veve tetszene ez a nemzeti ontudat-erosites, amelyet tudatosan, a legaprobb dolgokig hatoan vegeznek – peldaul az elmult idok sport- es egyeb sikereinek a nagyon eros nyomatasa, hiszen miert ne lehetnenek buszkek arra, hogy a szornyu Gyima Bilan megnyerte az Eurovizios giccsparadet, es miert ne masirozhatnanak orosz zaszloba burkolva az EB meccsek idejen – de nem lehetne ezt anelkul, hogy a tadzsikokat eletuk vegeig jardafestesre es illegalis cseresznyearusitasra kenyszeritik?
9. Oroszorszagban rossz a kozbiztonsag es a maffiozok uraljak az orszagot.
Ezt a kerdeskort mar tobbe-kevesbe vegigjartam az elozo pontokban, de azert meg nehany kis kiegeszites: igen, vannak bunozok boven, egy laza (orosz forrasbol szarmazo) becsles szerint az orszag gazadasaganak 50%-a feketegazdasag. De tegyuk hozza, hogy ebben benne vannak a peldaul a “bombilak” is, azok a Zsigulis emberek, akik megelhetesszeruen fuvaroznak stopposokat. (Moszkvaban nagyon keves a hivatalos taxi, ezt a feketetaxizast elnezik, egyfajta engedmenykent a SZU felbomlasat koveto munkahelymegszunesek utan.) Teny, hogy a drog-, fegyver- es embercsempeszet vagy a gyilkossagi rata is eleg ijeszto – mindazonaltal Oroszorszagban elni semmivel nem veszelyesebb, mint Budapesten vagy New Yorkban. Ha nehany alapveto szabalyt betartunk – olyasmikre gondolok, mint a csukott taska, az autoleintesnel a hatso ulesre szallunk vagy a sotet ejszakaban nem vagunk at a Bicevszkij parkon, ahol a sakkos gyilkos mukodott – akkor tenyleg nem eshet nagy bajunk.
10. Moszkva egy ronda, szurke, elhetetlen betonrengeteg.
Na mit gondoltok, mi lesz a valasz? Nem nehez kitalalni, a valasz NEM. Persze, Moszkva nem olyan mint Praga vagy Barcelona, amit az ember elso latasra megszeret, mert Moszkva a legkevesbe sem kedves varos. Moszkvaban tenyleg tul sok a ronda epulet, tul sok a dugo, egyaltalan nem emberiek a tavolsagok, nem emberiek az arak sem, folyton tomeg van es szanalmas idojaras. De ha megtanulod elvezni, akkor hihetetlen jo varos. Betontomeg? Az, de kozeultettek annyi parkot es viragot, hogy csak gyozd papirzsebkendovel az allergias idoszakokat. Luzskovrol, a polgarmesterrol sok rosszat lehet mondani, de az ketsegtelen, hogy a viragos-diszes Moszkva az o nevehez fuzodik. Es nemcsak viragok vannak, itt nalunk “Kaposztasmegyeren”, ahogy A. hivja, minden tele van jatszoterrel es szines kukakkal meg buszmegallokkal – es hiaba nem a joizles csimborasszoja egy rozsaszin-zold pottyos aluminiumbodon a sarkon, a rozsdasodo pusztulatnal mindenkepp vidamabb. Es itt van a klasszicista belvaros, itt vannak a kis aranykupolas-vorosteglas templomok, a “csak ugy” elhagyott tornyok, sikatorok, a folyo, a szinhazak, az utcazeneszek meg meg annyi minden, amirol mar eddig is irtam. Medvek, na azok nincsenek.
Ma atment elottem egy fekete cica a kollegiumbol tavoztomban, ez a teny az alabbi kihatasokkal volt a napomra:
1. Elkestem a dugo miatt. Ami nem durva onmagaban, mert altalaban kesek es altalaban dugo van, ez elvegre Moszkva, de a metroban volt dugo. Es ilyenkor meg a “vezeto bacsi, tessek kinyitni az ajtot, gyalog gyorsabban odaerek” sem mukodik.
2. Nem talaltam meg elsore azt a jatszoteret, ahol legalabb otszor jartam mar - most, hogy indokoltan, azaz munkakori kotelessegbol, a “gyerekemmel”, marmint babysittelt gyerekemmel mentem oda, eltevesztettem az utcat, jelentsen csokkentve a felnotti tekintelyem. Abbol amugy sincs valami sok, tekintelyes felnottek nem rajzolnak allatokat az aszfaltra es nem ugroiskolaznak.
3. Paradicsomlevessel frocskoltem le a hofeher, ez okbol kifolyolag ket honapban egyszer hordott felsom, mert okos lany vagyok, aki baliruhaban melegiti a szines leveseket. Ujabb minuszpont a felnotti tekintelyembol, ezt kicsit kompenzaltam azzal, hogy tiznel nagyobb szamokat is tudok fejben szorozni. (Ezzel amugy egyben a gyermeki tekintelyem is noveltem, jo volt latni az idesanyam arcan tukrozodo oszinte bamulatot, amikor elmeseltem neki, hogy a Maradekos Osztast gyakoroltuk.)
4. Megranditottam a bokam egy godorbe lepve, amikor epp megint kesesben voltam es futottam a metro fele. Persze igy is elkestem. Ez megint nem lett volna onmagaban megrazo, de azt azert mar serelmezem, ha ilyen kritikus pillanatokban a konyv, amelyet husegesen hordok magammal, elarul, es amikor mar epp elfeledkeznek minden bajomrol, e szavakat vagja a fejemhez:
“Edgar, a Sotet magus, a Nappali Orjarat munkatarsa, elso alkalommal azota, hogy Esztorszagbol az orosz fovarosba erkezett, elkesett az operativ ertekezletrol. Az ok igencsak trivialis volt, de barmely, magat csak egy kicsit is komolyan vevo magus szegyenkezve mondta volna ki hangosan. Edgar kacsat etetett a Csisztoprudnij bulvaron. Hirtelen emlekek hada rohanta meg, es egyszeruen nem gondolt az idore. Magaba feledkezett, mint egy nyolcadikos kissrac az elso korso sor utan. Es amikor feleszmelt, ra kellett jonnie, hogy az ertekezet mar elkezdodott. Ha az evek mulasa valamire is megtanithat, az a kepesseg arra, hogy ne kapkodjunk, ha mar ugyis elkestunk - ez az egyik legfontosabb az effajta eletbolcsessegek kozul. Ezert aztan Edgar nem kezdett fejvesztve stoppolni vagy a metro fele rohanni, hanem szep nyugodtan szetszorta a frissen vett zsomle utolso morzsait is a befagyott tavacska szelenel hangoskodo kacsaknak, es csak aztan indult el a Csisztie Prudi metromegallo fele.”
5. Oroszorszag randan kikapott az elso EB-meccsen. Ezt mar viszonylag nehez a tyoplij sztani fekete cica szamlajara irni, de legyunk nagyvonaluak.
Mindez nem rontott az energiaval es bizakodassal teli hangulatomon, de azert ugy dontottem, kinezek valami jo koncertet a hetre, attol helyreall a vilagbeke. Es mit latok a last.fm-en? Evil Science Fest. Ettol aztan igazan visszatert a jokedvem - a felsorolt eloadok ugyanis, ha valaki nem tudna, mind veges vegig az en kedves kisocsemet takarjak, verembol veremet, meg az o szamitogepet… (Aki szereti a kiserleti elektronikus zajzenet, annak amugy melegen ajanlom letoltesre foleg a Bzzzzz!-t, ami tenyleg tokjo, bar en a magam reszerol inkabb az ocsemet szeretem.) Akinek is viszont ezuton uzennem, hogy al-koncertek hirdetese meg a novere blogja olvasasa helyett menjen vissza tanulni. Illetve meg az eljovendo underground laptopzenesz sztarkarrierre valo bemelegiteskeppen kuldenem neki a kovetkezo szamot.
World/Inferno Friendship Society: All The World Is A Stage (Dive)
(Just the best party, 2007.)
* Barataim es elvtarsaim a kultursznobsagban, ne vessetek ram kovet, hogy ezt olvasom. Egyreszt a maga bestseller konyhapszichologus vampiros fantasy kategoriajaban hatarozottan nagyon jo es szorakoztato konyv, masreszt pedig probaltam en Gogolt is olvasni, de az meg nehez. Mondjuk az a probalkozas a pre-I. idoszakban tortent, amikor meg nem vagtam almombol felebresztve is a regi orosz fonevragozast. (A latszolag nem tul sikeres kapcsolatoknak is megvannak a pozitiv hozadekai…)
